Szerda reggel szomorúan ébredtünk. Mintha az idő is tudta volna, hogy ez a nap nem lesz túl vidám, mert hajnal óta folyamatosan szakad az eső. A reggelinél a szokásos poénkodások helyett csak erőltetett mosoly jött az emberek arcára. Hát igen, vége, elérkezett az utolsó nap Mianyangban. Bármennyire is hiányoztak a szeretteink, mégis nagyon gyorsan elrepült ez a közel 4 hét. Sokat dolgoztunk, de nagyon sok vidám pillanatot éltünk át együtt a csapattal. Azt hiszem ezt nem lehet igazán átadni egy blogon keresztül. Rengeteg érzés kavarog most bennem, és nem gondoltam volna, hogy ennyi emóció önti el majd a szívem amikor elindulunk Mianyangból vissza Csengduba, tudván, hogy talán soha többet nem jövünk vissza ide. Egy szűk hónap ugyan nem sok idő, de az ezalatt átélt intenzív élmények mégis életünk meghatározó részévé tették ezt a pár hetet. Reggel még elmentünk a CCPIT irodába, ami a főhadiszállásunk volt és tartottunk egy "Wrap-up meeting"-et. Az igazgató tolmácsolta felénk a helyi vezetés,az ügyfeleink és az önkormányzat hálás köszönetét és mindannyian kaptunk egy emlékplakettet az itt végzett munkánk jutalmául. Nagyon meg voltak elégedve a leszállított jelentésünkkel és a megtartott előadásainkkal. Már tegnap is sok köszönetet kaptunk az előadások alatt, és ezt most megtoldották egy újabb köszönetnyilvánítással. Én csak azt tudom mondani, hogy megérte. Megérte idejönni, megismerni a helyi nevezetességeket, és ezeket rendszerezve összefoglalni nekik egy olyan jelentésben, ami talán az elkövetkező 10-20 év túrisztikai fejlesztési terveik alapját fogja képezni. Bár nagyon rövid volt az időnk, de úgy érzem, hogy a maximumot sikerült kihozni magunkból. Nem csoda hát az elégedettség, és a sok hálálkodás. Valahol a szívembe zártam ezeket az embereket, hiszen a munkánk során végig olyan szeretettel fogadtak bennünket, segítették a munkánkat és a maguk módján megtettek értünk mindent, hogy eredményesen dolgozhassunk.Jó érzés volt dolgozni velük, és most egyrészt szomorú vagyok, hogy ez végetért, és nem tudjuk tovább folytatni az együttműködésünket, másrészt pedig egy ürességet érzek, hiszen magunk mögött hagyjuk a kollégákat, barátokat, ismerősöket, és bár megbeszéltük, hogy emailen tartjuk majd a kapcsolatot, de mindannyian tudjuk, hogy az már nem lesz ugyanaz...
Az irodában megnéztük a teamvideónkat, ami tegnap elkészült, de sajnos a nagy mérete miatt (400 MB) nem tudom feltölteni a video blogomra. Szerintem egész jól sikerült, nekem legalábbis tetszik, úgy érzem, hogy jól vissza tudja adni az elmúlt hetek hangulatát. A megbeszélés után meghívtak bennünket az iroda dolgozói egy közös ebédre, ahol a helyi legínyencebb falatokkal kedveskedtek nekünk, pl. malacfarok, sertésgyomor, csirkekaparó, stb. Azért végülis jóllaktunk. Ebéd után pedig vissza a szállodába, csomagolás, kijelentkezés és indulás a busszal Csengduba. A búcsú fájdalmas volt, hiszen az 5 tolmács közül már csak 2 jön velünk tovább, és a másik hármukat lehet, hogy soha többé nem látjuk... Azért bízom benne, hogy fogjuk tartani a kapcsolatot, és talán még találkozunk is valahol, valamikor. Furcsa dolog ez, de úgy érzem, hogy megszerettem ezt az országot, bár talán helyesebb ha azt mondom, hogy Szecsuánt, sőt azon belül is Mianyang-ot, hiszen az ország akkora nagy, hogy nem biztos, hogy mindenhol ugyanilyen barátságos, szeretetre méltó emberek élnek. Ide viszont szívesen visszajönnék, és megnézném, hogy miképpen változik a város, hogyan változnak az emberek, bár abban bízom, hogy a vidámságukat, a kedvességüket és a vendégszeretetüket nem fogja megváltoztatni a fejlődés és a nyugati kultúrák hatása.
A mai nap arra is rádöbbentett, hogy hamarosan a CSC csapat tagjaitól is búcsút kell majd vennem. Még két napig együtt leszünk, megnézzük a Pandákat és az ókori öntöző rendszert, aztán szombaton mindenki útjára indul.Ennyi volt. Egy dolog vígasztal csupán, hogy hamarosan viszontláthatom a családomat.
Üdv, Gábor
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.