A múlt heti eseményekhez tartozik még, hogy megünnepeltük névnapomat. Összegyűltünk a szobámban, és jól jött az otthonról hozott kis mangalica kolbász, amit felszeleteltem, és mindenki csipegethetett Nem is gondoltam, hogy a dán kollégámnak ekkora örömet fog okozni az a pár karika európai ízvilág, amit magammal hoztam. Persze a Duty Free shopban vásárolt Irsai Olivér, Tokaji Aszu és Egri Bikavér is ízlett mindenkinek, sőt a party végére a Vilmos körte pálinka is elfogyott. Kellemes hangulatban telt az este, és a kollégák megleptek egy tortával is, amiből az első szeletet persze nekem kellett elfogyasztani, pontosabban az indiai kollégám valami furcsa helyi szokásra hívatkozva egy az egyben a számba tömött. A torta finom volt, de legközelebb azért maradnék a szokásos elfogyasztási módnál.
Mianyang gazdag melegvízű forrásokban, ezért a város sok szállodájában ill fürdőházában található medence, melyek ezeket hasznosítják. Szombaton ellátogattunk az egyik legnevezetesebb helyre, a Loufu hegyre, ahol különleges összetételű gyógyvíz található. Az odaút nem túl biztatóan kezdődött, mert a busz az orrunk előtt indult el (14 perccel a menetrend szerinti indulás előtt), ami nem is lett volna baj, de a következő, aminek 20 perc múlva kellett volna indulni, csak késve érkezett, így 55 percet várakoztunk. Ezt követte a csaknem másfél órás utazás a kínaiakra szabott ülésekben. A hely viszont tényleg festői volt, a hegyek között ősi kis falucska húzódott meg tőlünk nem messze, a hegyoldalban botanikus kert, a fürdő pedig egy 4 csillagos szállodával egybeépítve kínálta szolgáltatásait a gyógyulni, kikapcsolódni vágyóknak. Nem volt olcsó a belépő, és szomorúan tapasztaltuk, hogy a fürdő nagy része nincs is használatban. Azt nem tudtuk kideríteni, hogy egyáltalán nincs, vagy csak a a szezon előtti időpontnak köszönhető, hogy nem nyitották még meg. A marketing videón rengeteg kültéri attrakciót láttunk, csúzdákkal, különféle medencékkel, de ezek most mind üresen vártak a sorukra. Viszont úgy döntöttünk, hogy ha már ennyit utaztunk, akkor nem hagyjuk ki a fürdést és megvettük a belépőket. Vegyes élményeink voltak, a gyógyvíz biztosan hatásos, mert csak 15 percet szabad benne tartózkodni. A szabadtéri medencék közül mindösszesen 1 működött, illetve volt mégegy nagyon érdekes, amiben pici halacskák úszkáltak, és ha az ember belement a vízbe, akkor ezek a halak körbevették és szépen elkezdték leeszegetni az elhalt hámsejteket... Sajnos ezért az élményért külön fizetni kellett volna, így éppen csak a lábunkat nyújtottuk bele, hogy kipróbáljuk milyen érzés, de roppant csiklandozós volt, így ennyivel meg is elégedtünk. Ezen kívül voltak aromafürdők zöld, rózsaszín, narancsárga, okkersárga és kék színben. Volt befekvős pezsgőfürdő és a pihenni vágyóknak forró kő, amire ráfekve lehetett száradni. Ezen kívül tengerpartot idéző óriás homokozó (a gyerekek kedvence), pihenő nyugágyakkal és lámpákkal szimulált napsütéssel, és még sok minden más. A szaunát is kipróbáltuk, de nem volt szerencsénk, mert amikor bementünk már csak 65 fok volt benne és folyamatosan egyre hűvösebb lett, így ezt most kihagytuk. A masszázst viszont nem hagytuk ki, és bár rövidebb volt (45 perc) mint a legzutóbbi, de profibbak voltak a masszőrök és jól megdolgozták a porcikáinkat. Végülis összességében azért nem bántuk meg, hogy elmentünk, de megállapítottuk, hogy a fürdőre ráférne, hogy egy befektető rendberakja és nemzetközi színvonalú gyógyfürdővé alakítsa a helyet.

Visszafelé a kisbuszban érdekes élmény volt, hogy a 9 férőhely ellenére, a sofőr minden utasjelöltnek megállt és nagy meglepetésünkre, folyamatosan akadt hely nekik. Végül összeszámoltuk, hogy 23-an utaztunk a pici kis járműben.

Vasárnap pihenéssel telt, illetve a barack virágzást mentünk el megnézni az egyik hegy tetejére. Tipikus jelenség, hogy a helybéliek ezt olyan tiszteletben tartják, hogy tömegesen vonulnak és örülnek a virágoknak. Bár nem sok fát láttunk, de legalább jót sétáltunk a hegytetőn.

A hét szorgos munkával telt. A végső prezentációra készültünk ill. a leadandó jelentést írtuk. Aztán kiderült, hogy nagyon nem kell kapkodnunk, mert a mára tervezett előadást el kellett halasztanunk jövő hét keddre, ugyanis az ügyfelünk közölte, hogy sajnos nem ér rá pénteken (a megállapodásunk ellenére). Ez itt Kínában sajnos bevett szokás, hogy a megbeszélt időpontok folyamatosan módosulnak, de keddet már nem lehet tovább tolni, hiszen szerdán megyünk vissza Csengduba.

Holnap a hegyekbe indulunk és meglátogatjuk a világörökség részeként nyilvántartott Óriás Budhát Leshanban és az Emei hegyet. Így a szombat éjszakát a hegyekben töltjük majd, ahol a mai előrejelzések szerint éppen havazik, ami nem is csoda, hiszen a csúcs ahová megyünk 3000 méter feletti.

Éva kérdezte, hogy tapasztaltam-e a zsúfoltságot. Nos, Mianyang még talán nem is olyan vészes, de Chengduban feltűnő volt, hogy rengetegen vannak, bármerre is megy az ember. Ez nem is csoda, hiszen csupán abban az egy városban többen laknak, mint egész Magyarországon. Szóval igen, sokan vannak, és hangosak a kínaiak, de ez még nem is lenne olyan zavaró, ha nem köpködnének ill. krákognának. Ezt azért európai embernek szokni kell. Állítólag az olimpiai felkészülés részeként Pekingben sikerült leszoktatni erről az embereket (majd kiderül ha ott leszek), de errefelé ez még a vérükben van. Viszont ezt kompenzálja az a kedves rajongásuk, ahogy hozzánk viszonyulnak, mosolyognak, integetnek és sokan köszöntenek minket: "Hello, hello, welcome in Mianyang". Ezzel körülbelül az angol tudásuk végére is érnek legtöbben, de azért aranyos ezt látni tőlük.

Lassan indulunk vacsorázni, úgyhogy befejezem a bejegyzést. Jövő héten majd beszámolok a kirándulásunkról. Illetve egy külön bejegyzést tervezek a közlekedésről, mert úgy láttam, hogy az a 1,5 perces videó a legnézettebb, amit erről tettem fel.

Üdv mindenkinek, Gábor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.