Csütörtökön az óriás pandákat néztük meg a csengdui panda állatkertben, amely a város szélén található. Aranyos teremtmények, és nagyon nyugodtnak tűnnek, hiszen egész nap csak fekszenek és bambuszt rágcsálnak.
Német kollégám meg is jegyezte, hogy ő is el tudná képzelni így az életét,, mintha minden nap az ágyban fekve nézné a TV-t és közben eszegetné a mogyorót és a csipszet. Még a fiatalabbak is csak feküdtek egymás mellett, nem hancúroztak, mint más állatok kölykei. Az állatkert nagyon hangulatosan felépített dimbes dombos zöldterületen terül el. Az utakat bambuszok szegélyezik és a parkosítás igazán dícséretes. A jól ismert fekete-fehér pandán kívül láttunk még vörös pandát, ami igen nagy ritkaság. Sajnos a simogatás, vagy egy kis panda ölbevétele 1000 yuan (kb. 30 ezer forint) lett volna, így ezt kihagytuk, pedig szívesen kipróbáltuk volna, ha nem ilyen megfizethetetlen. Az állatkertben ismét találkoztunk néhány érdekes felirattal, ezeknek a fényképét majd felteszem a fotók közé.
Pénteken az ókori öntözőrendszert terveztük megnézni, de a buszsöfőrünk egy ügyes gondolattól vezérelve egyszerűen nekitolatott egy reklámtáblának, aminek az lett a következménye, hogy a hátsó ablak betört. Bár ő vígan folytatta volna az útján, rá sem hederítve a hátsó üléseket borító szilánkokra, de mi mondtuk, hogy ha lehetne inkább egy másik busszal mennénk. Mintegy fél óra várakozás után jött is a váltás, beszálltunk és gondoltuk, hogy minden rendben, amég a sofőr egyszer csak le nem állt az út szélén és közölte, hogy ő nem megy tovább, majd jön egy harmadik busz, és azzal mehetünk. Mondtuk, hogy akkor legjobb lesz, ha ez a harmadik busz visszavisz minket a szállodához. Így is történt, így mintegy 3 órás nekilódulás után elmaradt az öntözőrendszer megtekintése. Helyette meglátogattuk az NGO szervezetünknek, a DOT-nak az irodáját, majd az indiai kollégámmal fodrászhoz mentünk, hajmosás, masszázs, hajnyírás, hajmosás, masszázs követték egymást. Miután így megfiatalodtunk, elmentünk a mobil piacra. Hihetetlen mennyiségű telefont, fényképezőt és minden féle tartozékokat árultak. A kollégám Iphone-t akart venni, én viszont csak egy egyszerő készüléket kerestem, amit a hátralévő pár napban még tudok használni kínában. Sikerült is egy Lenovo gyártmáényút beszereznem, és szerintem rekord áron (40 yuan, azaz kb. 1200 Ft), de ebbe már s töltőt is bele alkudtam :-). Este pedig közös vacsorát tartottunk a DOT szervezettel egy Pekingi kacsa nevű étteremben. Jó hangulatban fogyasztottuk a finom falatokat és a vacsi végén elköszöntünk egymástól.
A következő cikkben a sanghai élmények jönnek.
Üdv mindenkinek, Gábor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.