Hogyan is adhatnám át azt a rengeteg élményt ami a mai napon ért?
A Mianjangi túrisztikai hivatal vezetője meghívott minket egy fesztiválra, ami Dzitongban egy híres templomban zajlott. Minden évben kétszer, tavasszal és ősszel ünneplik az Istenük születését, és ennek rendesen meg is adják a módját. Ma éppen 1074 éve, hogy bevezették ezt a ceremóniát, és azt kell mondanom, roppant szerencsésnek érzem magam, hogy részese lehettem.
Már a kisbuszban odafelé kellemes beszélgetést folytattunk a házigazdánkkal, aki középkori kínai történelemből doktorált, és elbeszélgettünk a Han nemzetségről, és Attilláról a hunról, aki elmondása szerint ennek a nemzetségnek az északnyugati csoportjából származik (most mondja valaki, hogy a magyarok távol állnak a kínaiaktól :-)). Ahogy megérkeztünk, a fellépésre készülő, jelmezekbe öltözött lányok hada rohamozott meg bennünket, és fél óráig fényképeket készítettek rólunk, a társaságukban.Egy rövid időre filmsztárnak éreztük magunkat ettől a szívélyes és rajongó fogadtatástól. Erre persze a helyi sajtó is felfigyelt és egymás után készítgették velünk a riportjaikat. Az egyik TV stáb végigkísért minket az ottlétünk során, így valamelyik helyi csatornán biztosan láthatóak lesznek a messziről idelátogatott CSC tagok.
Fantasztikus volt megélni azt, ahogy a kínaiak ünnepelnek. A kultúra és a katonás rend keveredése felfedezhető volt az előadás koreográfiájában. Roppant látványos műsort tekinthettünk meg, színpompás jelmezekkel, folyamatos petárda durrogtatással, és táncoló állatfigurákkal. Természetesen a jól ismert sárkánytánc sem maradt ki a látványelemek közül. Aki látta az olimpiai megnyitót, az nagyjából el tudja mindezt képzelni kicsiben gyerekek által előadva, de persze leírni nehéz, ezt látni kell!
Az előadást a díszpáholyról nézhettük végig közvetlenül az első sorban ülő fontos emberek mögül. Ez is példázza a helyiek vendégszeretetét és a távoli vendégek iránti megbecsülésüket. A műsor után meglátogattuk a templomot, ami áratlan élményt nyújtott, mind az építészetével, mind a vallási kegytárgyaival. Itt látható pl. olyan templomrész, ami több ezer éve fából épült, szögek használata nélkül és ma is masszívan áll, vagy egy 37 méter magas szintén faszerkezetes, szögnélküli többszáz éves építmény, miközben tegnap láthattuk, hogyan dőlt össze egy egész város a 2008-as földrengésben. Van mit tanulni az elődeinktől!
A templomlátogatást egy ebéd meghívás követte. Ez a hely nem csak a felejthetetlen előadásával és a méltatlanul kevéssé közismert építeszeti látványosságival hívta fel magára a figyelmünket, hanem a szavakban ismét csak leírhatatlan ámde annál ízletesebb gasztronómiájával. A szokásos forgó üvegbelsővel ellátott kínai körasztalnál láttak vendégül minket, és egy igazi fejedelmi lakomát varázsoltak elénk. Azt már megtapasztaltuk, mennyire lehet telezsúfolni finomabbnál finomabb falatokkal az üvegtáblát, de azt most láttuk először, hogy az edényeket rétegekben egymás tetejére is lehet rakni. Ha nem volt legalább 25 féle fogás, akkor egy sem, és azt kell mondanom, hogy ezek között nem találtam olyat, ami ne ízlett volna. Úgy érzem, hogy nem most fogok lefogyni :-)
Ez ismét egy szép nap volt! Mindenkinek hasonló szépet kívánok!
Üdv, Gábor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.