Meglehetősen elmaradtam a blogírással, de igyekszem sorban leírni az eseményeket. Szombaton meglátogattuk az épülő iskolavárost. Több ezer gyereknek ad majd helyet ha elkészül. Egyelőre még csak a beton falak állnak, és nehéz elképzelni, hogy itt szeptemberben már beindul a tanítás, de váltig állították a vendéglátóink, hogy nem tévedés, és tényleg az idén használatba veszik már az épületeket. A Stephan fotóblogján önmagukért beszélő képeket láthattok a helyi viszonyokról, az étkező munkásokat, a konténeres vegyesboltot és még sok más érdekességet sikerült lencsevégre kapnia.

Vasárnap pedig kirándultunk Beichuan tartományba. Az odaút kissé megviselte a csapatot, mert Fittipaldi módon vezetett a buszsofőr. A hegyoldalban lévő festői kis faluba egy keskeny szerpentínen keresztül jutottunk fel. A parkolóból pedig lépcső vezetett egy csodálatosan faragott kapuhoz, ami a falucska főterének bejárata volt. A lépcsőn piros szalagot tartó, népviseletbe öltözött lányok vártak bennünket, és mindenkinek a vállára kötöttek egy szalagot. Ez a helyi szokás szerint szerencsét hoz a messziről érkezett vendégeknek. Ezután helyi készítésű likőrrel kínáltak bennünket, majd meginvitáltak minket a vendégköszöntő táncukra (feltettem az erről készült videót a videóblogba). Nagyon kedvesek voltak a házigazák, bemutatták a 2 kőszikla trónt, amiről a település a nevét kapta. A legenda szerint, ha egy pár ebben a két trónban egymás mellé ül, akkor ők örök életükre elválaszthatatlanok lesznek. Természetesen a csapat hölgytagjai próbálkoztak, hátha a párjuk nélkül is működik a dolog :-) A falucskából visszafelé jövet vásárlás következett egy másik Qiang falucskában, ahol a kézműves termékekből válogathattunk. Érdekes volt megfigyelni, hogy ez sem a fiúk programja volt, mert pár percen belül máris polarizálódtunk, a fiúk a busz körül poénkodtak, amég a hölgyek lelkesen alkudoztak a portékákra. Miután mindenki elköltötte a vásárlásra szánt pénzét, ismét útra keltünk, ezúttal Zhongda Zhaohua középkori falucskába, ami egy korhű skanzen, makettekkel, népviseleti ruhákba öltözött árusokkal, kézművességgel, stb. Itt fogyasztottuk el az ebédünket is, melynek nagy slágere a sült csirkeláb volt (kaparó), ami igazán gusztustalanul nézett ki, de egész finom volt az a néhány falatka, amit le lehetett rágni a csontokról.

Ebéd után egy barlangot látogattunk meg, amely érdekes módon a földrengés után is sértetlen maradt. Szűk kis járatokon haladtunk, de láttunk hatalmas termet is a föld alatt (kb. futbalpálya méretű üreget, ami 40 méter mély volt). A legérdekesebb mégis a túra végén következett amikor a barlangban vízhez érkeztünk, és onnan csónakokkal jöttünk ki. Kellemes vasárnapi program volt.

Hétfőtől aztán újra beindult a munka. Interjúkat tartottunk különböző hotelekkel, éttermekkel, repülőtér menedzserrel, utazásszervezőkkel, túrisztikai hivatali dolgozókkal, a Tudomány és Technológiai Múzeum vezetőjével, Qiang kissebséghez tartozó iparművésszel, és még jónéhány emberrel, hogy minél több információt megtudjunk tőlük a környékről és a saját múködésükről. Ezek alapján fogunk a végén javaslatot tenni arra, hogyan tudnák a helyi nevezetességeket ismertebbé tenni a világ számára, ill. hogyan tudnak több túristát idecsábítani belföldről és külföldről egyaránt.

Ezen a héten viszont nem csak a saját Túrisztikai projektünkkel voltunk elfoglalva, hanem szerdán és csütörtökön az egyetemen tartottunk bemutatkozó előadásokat, pénteken pedig ellátogattunk az ideiglenes Bechuani középiskolába, ahová a földrengés után költöztették át a gyerekeket. Az egyetemi bemutatkozásunk remekül sikerült. A nálunk lévő marketing ajándékokkal motiválni tudtuk a résztvevőket, hogy tegyenek fel minél több kérdést, így mindkét napon sok interakció volt a vendéglátóink és a CSC csapat között. Úgy érzem, hogy a diákok érdeklődését fel tudtuk kelteni az IBM iránt, és talán a közeljövőben lesz néhány dolgozója az IBM Kínának azok közül akik jelen voltak az előadásunkon. A tanároknak is be tudtuk mutatni az IBM működését, értékeit és a legújabb technológiákat ill. programokat. Én személy szerint a projekt menedzsmentről tartottam az előadásomat a francia kollégámmal együtt, és bár eredetileg csak 10 percet terveztünk, de a tőlem megszokott módon ismét intraktivitásra buzdítottam a hallgatóságot, aminek az lett a következménye, hogy csaknem egy órán keresztül kaptuk a kérdéseket, amiket az ott lévő teamtagokkal együtt nagyon ügyesen megválaszoltunk. Az első nap előadásai után egy Campus látogatás is belefért a programba. Egy igazi egyetemi várost képzeljetek el, 26 ezer diákkal és ezzel arányos számú tanárral, több hektáros területen. Lenyűgöző méretek. A programot közös vacsora zárta, ami remek hangulatban telt, alkalmunk nyílt kicsit jobban is összeismerkedni és építeni a Guanxi-t. Leginkább azon lepődtem meg, hogy ők is olvassák a blogjainkat, így már tudom, hogy nem hiába írom (otthonról eddig csak 3 olvasótól kaptam visszajelzést).

Az általános iskola látogatás is remekül sikerült. Az iskola egy zárt területen található, bentlakásos épületkomplexum, sportpályákkal, füves és betonos területekkel. Csak egy részét láttuk, de a kaputól kb. 10 perces sétára volt az az épület, ahová mi mentünk. Ott kb. 70-80 gyerek várt minket, így 2 részre  osztottuk a csoportot, az egyik csoporttal benti foglalkozásokat tartottunk, a másikkal pedig szabadtéri játékokat játszottunk. Nagyon élvezték a gyerekek a játékokat, és persze örültek nekünk is, hiszen nem sűrűn látnak errefelé idegeneket. A játékok után persze volt fényképezkedés és elbeszélgettünk velük angolul is. Érdekes volt újra látni, hogy a fiatal generáció már egészen más, nyelvet tanul, érdeklődik a külföldiek iránt és nagyon nyitott az információk befogadására. Elmesélték, hogy náluk reggel 6-kor van ébresztő, aztán reggeli torna, majd reggeliés 8 órakkor kezdődik a tanítás. Este 9:30-ig folyamatosan foglalkozások vannak, utána pedig alvás, hogy reggel fel tudjanak kelni. Nagyon zsúfolt program, és szabadidejük nem nagyon akad. Kemény rendszer, nem mondom.

A folytatásban majd leírom ez e hétvégi eseményeket is. Közben megjelent egy újabb sajtócikk rólunk: http://www.scta.gov.cn/web/main.jsp?go=regionNewsDetail&regionName=%20%E7%BB%B5%E9%98%B3%E5%B8%82%E6%97%85%E6%B8%B8%E5%B1%80&id=105958

Nézegessétek Stephan fotóblogját a legfrisseb képekért, videókért, ill. az én videótáramba is újabb filmek kerülnek fel folyamatosan...

Üdv mindenkinek, Gábor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.