A frissítő masszázs után megéhezett a csapat, így közös vacsorát szerveztünk és elmentünk egy "hot pot" étterembe. Ez úgy néz ki, hogy az asztal közepén lévő gázégővel ellátott mélyedésbe helyeznek egy nagy edényt, amiben megfelelő csípős fűszerezéssel ellátott folyadékot forralnak, majd az általunk kiválasztott összetevőket ebbe a löttybe dobálják, azok ott megfőnek, és pokolian csípőssé válnak. Ezeket az elkészült falatokat szedőkanállal lehet aztán kivenni a léből, és pálcikával fogyasztani. Magam is meglepődtem milyen gyorsan hozzászoktam a pálcika használatához, csupán egyszer, az első étkezések alatt fordult elő, hogy a nagy igyekezetben rendesen öszefröcsköltem magam a húsról lecsöpögő szósszal, deazóta megtanultam, hogy az egyensúly fontos, és amit nem sikerül pálcikával egyensúlyban tartani, ahhoz lehet használni kanalat. :-) Szóval kellőképpen jóllaktunk a finom falatokkal, és nagy meglepetésünkre, még hűtött sört is árultak az étteremben, ami errefelé elég nagy ritkaság. A társaság vagányabb tagjai úgy döntöttek, hogy hazafelé (mármint a hotelbe, de most ugyebár ez az ideiglenes otthonunk) menet benéznek egy bárba. Természetesen nem maradhattam ki a felfedező útról én sem, így csatlakoztam hozzájuk. Érdekes jelenség volt, ahogy a szinpadon lelkesen mondta a poénjait a műsorvezető, a közönség pedig enyhén bárgyú fapofával hallgatta őt. Ezután különféle táncok, énekek következtek. A videóblogomon találhattok egy felvételt a táncoló "angyalkákról" - elnézést a rossz minőségért, de elég sötét volt. Mi öten leültünk egy asztal köré és rendeltünk sört, ami természetesen nem volt lehűtve, de kaptunk hozzá jégkockát! :-) Nagy élmény volt :-) de legalább lehűtötte a sört, amit errefelé decis pohárból isznak az emberek, és ez persze mint tudjuk a sörivási kultúrát jól tükrözi (lásd Bajorország). A műsortól függetlenül, mi öten nagyon jól elszórakoztattuk magunkat és szerintem (legalábbis a tekinteteket elnézve) mi voltunk az egyedüliek, akik önfeledt vidám hangulatban töltötték az estét ebben a bárban. Külön érdekesség volt a "tapsológép", amit úgy kell elképzelni, mint egy tenyér alakú légycsapót, csak sokkal vastagabb a műanyag, és alatta is és felette is még egy kéz alakú műanyag van. Amikor az ember ezt rázni kezdi, akkor az alul ill. felül lévő műanyag hozzácsapódik a középsőhöz és taps szerű hangot ad. Na, mi ezt alaposan kipróbáltuk, és persze mindent megtapsoltunk amit csak lehetett :-) A legtöbb fellépő külön üdvözölt bennünket, mindenki vidáman integetett felénk, és a pincérek 5 percenkét telitöltötték a poharainkat. Kb. egy negyed óráig diszkó zenét játszottak, és ekkor még táncolni is tudtunk, de aztán folytatódott a kultúrműsor, így kénytelenek voltunk az asztalunk mellett táncikálni. Az emberek jókedvére pedig fekete ruhába öltözött vaskalapos (szó szerint) őrök vigyáztak, így tehát nem csoda, hogy a tömeg mérsékelten önfeledten tudott csak mulatni. Sebaj, ez minket nem hangolt le, és vidáman töltöttük az estét, bár 1 órára azt vettük észre, hogy szinte már csak mi maradtunk a teremben így visszamentünk mi is a hotelbe és nyugovóra tértünk.

Most is elég későre jár már, így ideje aludni menni, holnap interjúk... Üdv, Gábor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.