Tegnap délelőtt alkalmunk nyílt találkozni a másik ügyfelünkkel is, a Beichuáni Idegenforgalmi Irodával. Nagyon hálásak voltak nekünk, hogy segítünk a földrengés után visszaállítani az idegenforgalmat a környéken. Egy látványos előadással készültek (ha megkapom az angol fordítását a kínai feliratoknak, akkor felrakom, hogy le tudjátok tölteni ppt formátumban), csodálatos képeket mutattak be nekünk arról, hogyan nézett ki Bechuan és környéke a földrengés előtt. Egy igazi gyöngyszem volt, aminek lakói többségében a Kínában kisebbségben élő, egyik legősibb nemzetség, a Quang nemzetség tagjai voltak. Sajnos a földrengés lerombolta a kisvárost, aminek a helyreállítása még időbe tellik. A beszélgetés során viszont világossá vált számomra, hogy ez a nép, roppant elszánt, és az otthon oly megszokott siránkozás és sajnálkozás helyett, arra koncentrálnak, hogyan tudják feldolgozni lelkileg a tragédiát, hogyan tudják helyreállítani a tönkrement infrastruktúrát és hogyan tudják újra felvirágoztatni az idegenforgalmat. Iszonyatos elszántság és pozitív energia van bennük, ami számomra nagyon szimpatikus, és jó érzéssel tölt el, hogy segíthetek nekik.

Már most is sokmindent újra megnyitottak, és terveink szerint a legérdekesebb, a túristákat leginkább vonzani képes helyeket meg is fogjuk nézni, hogy tanácsot tudjunk adni azok továbbfejleszési lehetőségeiről, illetve arról, hogyan tudják ezeket leghatékonyabban megismerteteni a külföldi túristákkal.

A megbeszélés után meginvitáltak bennünket Mianyang egyik legelegánsabb éttermébe. Stephan-al, a német kollégámmal meg is állapítottuk, hogy napról napra egyre finomabbakat eszünk, és csak azon tűnődtünk, hogy meddig tarthat vajon ez a remek tendencia :-)

Délután aztán nekifogtunk a feladatok felosztásának, és lassan összeállt a projekt tervünk is. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, már jelentkeztek a csapatban a feszültség jelei, néhányan elfáradtak mostanra a viszonylag kevés alvás melletti folyamatos munkában, mások még az időeltolódással küzdenek, vagy éppen a szeretteik hiánya okoz rosszkedvet. Nekem ennek levezetéséhez társaságra van szükségem, így tegnap Stephannal és Kimmel (a dán kollégával) Unicum-sör kúrát tartottunk és közben jól elbeszélgettünk:-) Azt kell mondanom, hogy igazán hatásos volt, mert ma reggel már egész vidáman ébredtem és energiával telve láttam neki az újabb feladataimnak. Ma az irodában dolgozunk, készülünk a jövő heti interjúinkra illetve a holnapi iskolalátogatásra.

Időközben sikerült végre néhány képet összegyűjtenem és feltettem őket a Wen Chang-i ünnepségről ide: http://indafoto.hu/collectioneditor/269639

Valamint, az IBM blogra feltettem a csoportképünket ami itt elérhető https://www-146.ibm.com/corporateservicecorps/blog/1987

Ezenkívül mindenkinek figyelmébe ajánlom Stephan blogját, lévén fotóriporter, kiváló képeket készít, érdemes naponta visszatérni és megtekinteni a legújabb fotókat: http://www.flickr.com/photos/stephan-in-china/

Most már megyek dolgozni... Üdv, Gábor (柯柏 - ez a kínai nevem)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.