Annyi élményem van már,hogy azt sem tudom hol kezdjem...

Tegnap megtartottuk a "Kick-off meeting"-ünket még Csengduban a DOT szervezettel és az IBM Északnyugat-Kínai vezetőjének részvételével. Sok érdekes infót hallottam, pl. Csengdu város lakossága csak egy picit több, mint Magyarországé, 11,2 millió. A megbeszélés után, a dán kolléga kérésére ezúttal nem kínai ebédet ettünk (előrevetítve a jövőnket, hiszen ő már 12 napja itt van), hanem a Pizza Hut-ban "lakomáztunk". Ebéd után buszraszálltunk és végső állomásunkba, Mianyang-ba utaztunk. Egy kultúrált, légkondis busz jött értünk, bár az autópályán azért láttunk érdekes járműveket (majd később begyűjtöm erről a francia kolléga fényképeit).

Repceszezon van. Utunk során sárgálló virágmezők mellett haladtunk és megtudtuk az egyik tolmácstól (aki perfect oxfordi akcentussal beszél angolul), hogy a repce szónak két kínai jelentése is van, a virág mellett azokra a diákokra, fiatalokra is ezt a szót használják, akik tudásukkal, tanulásukkal tudnak érvényesülni az előrejutásban. Az idő sajnos elromlott, így már nincs 21 fok, mint szombaton, csupán 16-18 lehetett és esett az eső az út alatt. A hotel szuper. Nem tudom, hogy milyen a többi errefelé, de ez a szálláshelyünk messze felülmúlja a csengduit. A 10. emeletről már egész jó a kilátás, bár akkor még jobban fogom majd élvezni, ha a felhők már nem takarják el a hegyeket. A levegő is sokkal tisztább, mint Csengduban. Tulajdonképpen az egész város nagyon kellemes benyomást tett rám.  700 ezren laknak a szorosabb értelemben vett city-ben, a vonzáskörzettel együtt azonban 5 millió emberről beszélhetünk.

A Csengduban elhangzottakból talán a legfontosabb az volt, hogy a kínai üzleti élet mozgatórugója a Guanxi. Ez persze nem meglepő, mert otthon is a bizalom és a kapcsolat viszi előre az üzletet, de itt ennek talán még fontosabb és hangsúlyosabb a szerepe. Így aztán a kínaiak nem is üzletelnek addig, amég a Guanxi nincs meg az üzletfelek között. Ennek sarkított példáját az éttermekben tapasztaltuk, ahol a pincérek rendszeresen próbára teszik a társaság tűtőképességét már a rendelésnél. Képesek 10-15 percig elmélkedni velünk arról, hogy mit is rendeljünk. Itt nem szokás az italokat előre kihozni, így rendesen megszomjazik az ember amég ez a rendelési folyamat lezajlik. Aztán amikor sikerül felvenni a rendelést, akkor viszont már pergősen kerülnek az asztalra a különféle kis tányérkákban az ételek. Így van ez más üzleti területeken is, először kapcsolatot kell építeni, és addig ne is essen szó üzletről! A dán és német kollégámmal megértve ezt a kihívást, a hotelbe érkezésünk után azonnal meghívtuk a tolmácsainkat és a vendéglátóinkat egy sörre (jó európai szokás szerint), bár némi fejtörést okozott nekik, hogy hol lehetne ezt elfogyasztani, de végül találtunk egy teaházat, ahová be tudtunk ülni. Persze kiderült, hogy ők nem igazán isznak sört, de azért a kedvünkért koccintottak velünk.  (eddig én sem ittam, de úgyérzem itt rá fogok szokni). A ráhangolódás után, az egész csapattal együtt egy igazi kínai éttermebe vacsoráztunk. Egész finomakat ettünk, bár azt még szokni kell, hogy minden húsdarabban csont is van... csak azt nem tudom, hogy hová teszik a csont nélküli husikat. Legalább 15 féle fogás került az asztalra, ízletesen elkészített zöldségektől a csirke és sertés húsokon keresztül a gyümölcstálig mindent kipróbálhattunk. A meglepő az volt, amikor fizettünk, és a 16 fős vacsora 320 Youan-ba került (ez kevesebb, mint 10 e Ft).

Vacsi után a többség visszatért a szállodába, de a dán, német és francia kollégámmal úgy döntöttünk, hogy még építhetnénk egy kis Gunaxi-t :-) és a tolmácsok ugyan már nem csatlakoztak hozzánk, de ajánlottak egy bárt, és elmagyarázták a taxisofőrnek, hová vigyen bennünket. Nem csalódtunk a javaslatban, de meglepődtünk, amikor kiszálltunk a taxiból és a bár angol tulajdonosa fogadott minket az ajtóban. Eddig ez az egyetlen hely, ahol tisztességesen hűtött sört lehet kapni, ráadásul csapolva is. Egy kis "Anglia" Kína közepén. Ralph, a tulaj, leült velünk és egész estét atdumáltuk. Annyi hasznos információt kaptunk a környékről, amit szerintem a következő hétben sem fogunk... Ralph egyébként 5 éve nyitotta a kocsmáját, és import söröket árul (mi pl. a dán kolléga kedvéért csapolt Carlsberget ittunk). Hamarosan nyitja a következő üzletét, de előtte Csehországba utazik tanulmányútra, mert egy eredeti sörfőző berendezést akar majd telepíteni. Úgy tűnt, hogy a helyi "elit" réteg jár hozzá, ami persze az árai miatt nem is csoda, mert itt négyen több pénzt fizettünk, mint a csoport a vacsoráért, de hiába, az eredeti színvonalat és a minőséget itt is meg kell fizetni.

Ma délelőtt 2008-as földrengés által leginkább lerombolt területre fogunk ellátogatni, délután pedig protokoll program lesz a helyi városi vezetőkkel, polgármesterrel, sajtóval. Építjük majd velük is a Guanxi-t. A tegnapi vacsoránál megtudtam a sanghai kolléganőtől, hogy az oroszokhoz hasonlóan, itt is az asztal alá próbálják itatni az embert, és aki "felül marad" az utána nagyon szoros Guanxi-ba kerül velük :-) Majd kiderül, mit tud a csapat. Azt látom, hogy csak az európaiakra lehet ilyen téren számítani, de mi tegnap már edzettünk, úgyhogy állunk a kihívás elé :-)

Arról még nem számoltam be, hogy Csengduban az első este rögtön operába mentünk. No, ez azért egész más, mint amit ez alatt otthon értünk. 8 féle különböző produkciót mutattak be, az árnyjátéktól a különféle szerepjátékokon keresztül a zenéig és a maszkátváltozásig minden van benne. Eközben folyamatosan teával kínálják a vendégeket. Annak ellenére, hogy már nagyon fáradtak voltunk, hiszen 1 éjszakai alvás kimaradt, roppant élvezetes produkciókat láthattunk, bár a hangzásvilágot európai füllel azért szokni kell. Teszek majd fel erről is felvételeket. Miután az eredeti blogomat nem tudom elérni, ezért újra kell kreálnom azt ezen a tartalék site-on, de majd csak helyreáll minden. (bár tegnap megtudtuk, hogy a helyi oroszok tudják hogyan lehet egy proxyn át mégis elérni a google-s sitokat... így még az is lehet, hogy autentikus forrásból hasznos infókhoz jutunk :-))

Egyelőre ennyi, üdv mindenkinek Mianyang-ból, Gábor

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.